Hogy lettem dejás?

2007-ben, amikor létrehoztuk a Látszótér elődjét, az Estiskolát, gyors megoldást kerestünk a tárhelyre is. Fél év után váltani kellett, mert úgy tűnt, hogy a gyors, olcsó, megbízható háromságból egyszerre három sose teljesülhet. Ezért 2007 végén Koren Balázs javaslatára átköltöztünk a deja.hu szerverére. Úgy voltunk vele, hogy ha csak picit megbízhatóbb lesz az elődnél, nekünk már az is jó lesz.

A váltás óta eltelt lassan hét év. Ez azt mondják, a házasságban is kritikus, ilyenkor szoktak kezdődni a zsörtölődések, a morgások, hogy csámcsog az asztalnál, hogy rondán horkol, hogy pocakot eresztett, lógnak a mellei… És valóban, a szolgáltatók többségének elég megszerezni az ügyfelet, az ajánlatok csillogó-villogó beetetések, aztán a gyakorlat a rejtett költségekről, rogyadozó technikáról, elérhetetlen supportról szól. A DejaHu nem ilyen. Lipi fut, nincs pocak, Julit az anyaság csak csinosabbra formálta, az Estiskolából Látszótér lett, a többi projektünk is követte a sorban, velünk jött dejásnak Balla Demeter Kossuth-díjas fotográfus is – vagyis az idő csak összecsiszolta, amit kell, de a dejahu-élmény megmaradt olyannak, mint a kezdetekkor az udvarlás idején.

Miért jó Dejásnak lenni? Egyszerű a válasz. Mert Dávidot vasárnap ebéd közben is felhívhatjuk, ha baj van, mert Juli türelmes, ha megcsúszunk a fizetéssel, mert Lipi szakmailag nem ismer lehetetlent, és mindezt úgy csinálják, mintha ők is Látszóteresek lennének, azaz virtuális csapat- sőt, családtagként.

A nyájas olvasó most azt gondolja, hogy ez egy reklám csak, jó pénzért szépeket mondunk – erre a válaszom annyi, hogy egyrészt nem szokásom az elvtelen dicséret, másrészt a puding próbája az evés: próbáld ki, nem fogod megbánni.

Hegyi Zsolt
http://latszoter.hu
http://ballademeter.hu